A mágia eredete

A Mágia Évében Kintar, tudományunk alapítója 28 éves volt, messze földön retteget, hatalmas minotaurusz harcos. Az egész világon a Nap Ünnepét tartották, amikor a Forrongót eltakarta valami az ünneplők szeme elől, majd nemsokára egy óriási szörny szállt le az égből és lebegve megállapodott a mai Elátkozott Hegy területe felett. Ottléte alatt naponta több ezer lényt ragadott el a földről. Az istenek nemsokára híveik segítségére siettek : a harc és háború istene személyesen szállt alá az égből, hogy végezzen a szörnnyel. Hatalmas csata kezdődött a felhők között, villámok cikáztak, robbanások rázták meg a világot, majd egy hatalmas villanás után minden elcsendesedett. Mikor a füst eloszlott az emberek elszörnyedve látták, hogy az idegen szörny, bár megtépázva, de túlélte a küzdelmet. Ez csak egy dolgot jelenthetett : az isten meghalt, és a szörny folytathatja tovább undorító tevékenységét.
Az elragadott lények között volt Kintar is néhány fős csapatával. A szörny már több mint egy hete garázdálkodott az Újvilágon, amikor remegések futottak végig a testén, majd rövidesen a földre zuhant és testéből négy elgyötört harcos vágta ki magát. Akik megmenekültek a katasztrófától mind a helyszínre siettek, hogy köszöntsék a hősöket. Ezek a szerencsések tanúi lehettek nemcsak a szörny pusztulásának, hanem közelről láthattak egy élő istent is, hiszen a Gyógyító személyesen szállt le a földre, és látta el a négy harcos sebeit.
Ezután az istenek magukhoz szólították a győzteseket és beavatták őket a mágia tudományába. Tíz év után, amikor visszatértek a földre csak hárman voltak: Zorg, Kedar és Velared. Kintart befogadták maguk közé az istenek és ő lett a harc új istene.
Három bajtársa pedig - Kintar irányításával - megalapította az első mágusiskolát nem messze attól a helytől, ahol kivágták magukat a szörnyből.