Minden ritualista kelléktárában fontos szerepe van az üstnek, mely jóval több, mint egy egyszerű fazék. Rituális szempontból az üst az átalakítás különleges edénye, melyben a bizonyos formában belekerülő tárgyak valami mássá alakulnak át. Általában ez a folyamat az alkotórészek hevítése, érlelése vagy főzése által megy végbe. Az üst legtipikusabb használata esetén különböző alkotórészek és folyadékok kerülnek az edénybe, melyeket egy ideig hevítenek, miközben varázsigét vagy más rituális formulákat mondanak felette. Végül kiveszik a mágikus bájitalt akár azonnali, akár későbbi használatra. Az üstök azonban ennél sokoldalúbbak. Egy jó varázsló felhasználhatja az üstöt, hogy egy dolgot valami más dologgá alakítson. Jellemzően, abban a típusú transzformációban, melyet az üsttel hoznak összefüggésbe, valamely tulajdonságot vagy karaktert adnak hozzá az alapkellékekhez. Például a víz és gyógynövény mágikus anyaggá válik, mikor bájitallá főzik. Más esetekben a szimbolizmus homályosabb is lehet. Bizonyos történetek szerint holtakat is üstbe helyeztek, és élve emelkedtek ki belőle. Mások úgy utalnak az üstre, mintha az újjászületés forrása lenne - egy egyszerű embert belehelyeznek, és röviddel később bölcsebben és erőteljesebben kerül ki belőle. Vannak mesék olyan mágikus üstökről, amelyek bármit meg tudnak sokszorosítani: a varázsló beletett egy aranyérmét és kivett kettőt, majd kettőt tett bele, és lett négy. Hasonlóképpen bizonyos üstök sohasem tudnak kiürülni, így az általuk előteremtett ételekből, általában egyszerű levesekből vagy kásákból végtelen mennyiséget képesek termelni.A legösszetettebb varázslásban az üstöket enegiaátalakításra használják. Egyes mágusok például képesek voltak egy varázsigét elmondani egy bizonyos üst fölött úgy, hogy az egy másikból érkezzen vissza. Mások az üstöt arra használták, hogy egy egész területre mondjanak igét. Például egy varázsló mondhat egy igét egy vízzel teli üst fölött annak érdekében, hogy hatalmas vihart hozzon létre, vagy használhatja arra, hogy megolvassza egy egész hadsereg fegyverzetét.
Az üstöket arra is használták, hogy felfoghatatlanul nagy gondolatokat fogyasztható bájitalokká desztilláljanak - amelyek tartalmazzák az emberi tudás összességét, a mágikus erők ismeretét, a spirituális tökéletességet és így tovább. Ezek rendszerint olyan dolgok, melyekkel maga a varázsló nem rendelkezik; valahogyan az üst használatával, a megfelelő alkotórészek és varázsigék alkalmazásával képes megragadni e dolgok lényegét, s olyasmivé párologtatni, amelyet már használni is tud.
Hogy milyen alkotórészek kerülnek az üstbe, ez varázslónként változik. Bizonyos bájitalok egy sor közönséges gyógynövényt, olajat, vizet és ehhez hasonlókat igényelnek. Mások egzotikusabbak, és furcsa, kártékony vagy mágikus anyagokat követelnek: pl. három hajszál a király fattyú fiának fejéről, vagy teliholdkor gyűjtött temetői föld, őrölt unikornis szarv keverve sárkánypikkelyekkel, vagy három dekagramm napfény.
Bármit is helyezzenek bele, az üst meglehetősen szokványos kellék. Általában fekete, és vasból készült, alakja olyan, mint egy összenyomott labda, melynek levágták a felső részét. A nyitott részt szegély veszi körül, megakadályozva, hogy az alatta lévő tűzre folyjon a tartalom. Leginkább három- vagy négylábúak, melyek szimmetrikusan helyezkednek el úgy, hogy alattuk tüzet lehessen rakni, általában félkör alakú fogantyúik is vannak, mely lehetővé teszi a felfüggesztést. A legtöbb üst kb. derékmagasságú, de bármilyen nagyságú lehet: a tenyérnyitől az olyan méretűekig, amelyekbe akár öt ember is belefér. Nagyon ritkán díszítettek. Az üstöket a varázslók és a boszorkányok egyaránt gyakran használják.