A magyar vizsla

Szeretnénk bemutatni ebben a rovatban több kutyafajtát is, de legelőször a magyar kutyákat. Azért kezdenénk hazai eb bemutatókkal, mert számos fajtát már alig ismernek az emberek, pedig ugyan olyan értékes fajták, mint más esetleg divatosabb kutyusok. A hazai kutyafajták közül a Magyar vizsla tulajdonságait és kialakulását mutatjuk be. És miért pont ez a fajta az első? Erre igen egyszerű a magyarázat! Mert a kutyások táborának jelentős hányada szereti és tartja a Magyar vizslát. A vizsla eredete A magyar vizsla őse kutatások szerint Ázsiából származik, és már akkor is vadászatra használták. A többi európai vizsláktól már származását tekintve is különbözik, mivel az európai fajták minden valószínűség szerint az ősi spanyol vizslából alakultak ki. Története a középkor végéig megegyezik a kopókéval, mivel kezdetekben a vad felhajtásához használták ezeket a kutyákat. Egyes feltételezések szerint már az Árpád-házi királyok is ismerték a vizslát és használták is vadászataikon. (XI-XIV. sz.) Később a 150 éves török uralom alatt az akkori vizslák keveredtek a török sárga vadászebekkel. Ebben a korban már ezeket a kutyákat fürjezésre használták, mert már ekkor is jellemző tulajdonságai közé tartozott a vad megállása. A későbbiekben a magyar urak kedvelt vadászkutyái közé tartoztak a vizslák, mivel eredményesen vettek részt a vadászatokban. Az 1700-as években a Zay család megpróbálkozott a fajta tudatos tenyésztésével is Tercsénen. A XVI. Században már elterjedt és népszerű vadászkutya volt, hiszen a vadakat nyomuk után felkereste; az elejtett állatokat bárhonnan előhozta gazdájának. A vizsla mai alakjának kitenyésztése a XVIII. századra nyúlik vissza, ahol elsősorban a német vizsla alakját tekintették mérvadónak. 1879-ben a Hannoveri Nemzetközi Kutyakiállításon megjelent szakértők határozták meg a vizsla formáját, amelyben a német vizsla volt a mértékadó. 1920-ban Bába Károly ny. alezredes és Polgár Kálmán kir. ügyészségi alelnöknek a kezdeményezésére mozgalom indult, amelynek legfőbb célja, hogy a magyar vizslákat, amelyek ekkor nagyon kevesen voltak, visszatenyésszék. Ez a nagyszámú létszám csökkenés annak volt tudható, hogy a vadászatokon előtérbe kerültek a német vizslák és a pointerek, valamint az I. Világháború jelentősen megtizedelte a hazai állományt. Elkezdődött a felkutatása a magyar vizsla egyedeknek és megkezdődött a tudatos és kemény tenyésztői munka. Ennek eredményeként 1935-ben elismerte a Nemzetközi Kutyaszövetség a magyar vizslát, mint önálló kutyafajtát. Azóta is folyamatosan bebizonyította vizslánk, hogy egyedülálló fajta. A többi vizsla fajtához képest gyorsabban tanul, nem szereti a durvaságot, szeretettel nevelve bármit képes végrehajtani. A vizsla napjainkban A vizslák ugyan napjainkra elveszítették eredeti életterüket, abban az értelemben, hogy egyre kevesebb vizslát tartanak annak céljából, hogy vadászatokon vegyenek részt. De megállják a helyüket a modern korunkban is, hiszen bebizonyították, hogy igen sokoldalúak. Nagy munkabírásuk van, szívesen dolgoznak. Számos magyar vizsla teljesít jól agility versenyeken, használják őket a rendőrség kötelékeiben, mint kábítószert felkutató kutyát és természetesen nagyon sokan csak, mint hobbi kutyát tartják kertes vagy lakóházakban. De elemében mégis csak a mezőkön, erdőkben érzi jól magát. Hiszen orra mindig új szagokat talál, amelyek érdekesek, izgalmasak számára. Kedvessége, gyermek szeretete alkalmassá teszi őt arra, hogy egy család teljes értékű tagja legyen. Első kutyásoknak is kitűnő választás egy magyar vizsla, hiszen mint már említettem, nagyon könnyen tanul. Ha valaki sportos vagy aktívabb életet szeretne élni kutyusával, megfelelő társra talál e kutyafajtában. Ha vadászatra való hajlamát szeretnétek tovább fejleszteni, akkor arra is van mód, hiszen versenyeket rendeznek. A vadászösztönök fejlesztésére és megtartására három típusú versenyt rendeznek Magyarországon. 1. Field Trial: itt csak mezei munkáról van szó, ahol a vizsla fő feladata a vad felkutatása. Ezt mondhatjuk a klasszikus vizslasportnak. 2. Kétfázisú, vagyis a mezei-vízi munka. 3. Háromfázisú, vagyis a mezei-vízi-erdei munka. Ez a legnehezebb feladatok közé tartozik, hiszen itt az elejtett vadat az erdőben csak szaglás után találhatja meg a kutya. Ebben a fázisban a kutyát már a puskalövés hangjához is hozzá kell szoktatni, nehogy megrettenjen. Standard Fej: A fej száraz, nemes, arányos. A koponya mérsékelten széles, enyhén domború. A fejtetőt középen enyhe határvonal választja ketté, a közepesen fejlett nyakszirtcsonttól a homlok felé. A stop mérsékelt. Az arcorri rész - az orrhegytől a belső szemzugokat összekötő egyenesig mérve - minden esetben kevesebb, mint a teljes fejhossz 50%-ka. Fogak: A fogazat erőteljes, a metszőfogak ollósan záródnak. Az ajkak feszesek és nem lelógóak Szemek: A tekintet értelmes, élénk. A szemek kissé oválisak. A szemhéjak jól zártak. A szemszín a szőrzet színével harmonizál, előnyös, ha minél sötétebb. Fül: A fülek középhosszúak, kissé hátul és középmagasan tűzöttek. A fülnyílást eltakarják és lefelé kerekített V alakban végződnek. Nyak: középhosszú, jól izmolt, enyhén ívelt, zavaró lebernyegtől mentes. Törzs: erőteljes és arányos, valamivel hosszabb, mint a kvadratikus fajtáké. A mar kifejezett, jól izmolt. A hát rövid, egyenes, az ágyék feszes és a felső vonal ezután enyhén lekerekedik a fartőig. A farok kissé alacsonyan tűzött, közepes vastagságú, a vége felé keskenyedő. Rendszerint akkor képez esztétikai egységet, ha az eredeti hosszának 3 részét hagyják meg. A farok kurtítás azonban nem kötelező. Az elülső végtag egyenes, erős csontozatú, zárt könyökkel. A hátsó végtag jól izmolt, közepesen szögelt, kissé alacsonyan elhelyezkedő csánkokkal. A lábujjak erősek jól domborodók, szorosan egymás mellett állnak. Szőrzet: szoros fekvésű, rövid, egyenes, tapintata érdes, a füleknél selymesebb. A színe zsemle sárga vagy sötétebb homokszín. Magasság: Kanok: 56-61 cm Szukák: 52-57 cm Magyar drótszőrű vizsla A drótszőrű vizsla fiatalabb, mint a rövid szőrű, abban az értelemben, hogy 1930-as években kezdték meg a fajta kialakítását. Az évtizedeken keresztül történő szelekció folyamán nem csak az új küllemre fordítottak nagy hangsúlyt, hanem a munkaképességre is. Egy sokoldalú nagy munkabírású vadász ebet akartak kialakítani a tenyésztők. A szőrzet a drótszőrű magyar vizslát ellenállóbbá tette a hideggel szemben. A tenyésztésbe bevonták a drótszőrű német vizslát is. A rövidszőrű vizslánál erősebb csontozatú és testalkatú. Belső tulajdonságai megegyeznek az előző társával. Intelligens, nagy munkabírású, kiegyensúlyozott és szeretetre vágyó, ugyan akkor nem viseli a durva bánásmódot. Standard Fej: A fej arányos a koponya mérsékelten széles, enyhén domború, az arcorri rész a koponyánál valamivel rövidebb, a stop mérsékelt, a szemboltívek erősek, a fej vonásait jellegzetes szőrözöttsége markánssá, kissé szögletessé teszi. Az orrhát egyebes széles orrtükörben végződik. Az állkapocs fejlett, jól izmolt. Fogazat: A fogak erőteljesek, a metszőfogak ollósan záródnak. Az ajkak mérsékelten feszesek, de nem lelógóak. Szem: A tekintet élénk, értelmes, a szemhéjak jól zártak, a szemek kissé oválisak. A szemszín a szőrzettel harmonizál. Fülek: középmagasan tűzöttek, középhosszúak, a fülnyílást jól eltakarják. Nyak: középhosszú, jól izmolt, enyhén ívelt, zavaró lebernyegtől mentes. Törzs: erőteljes, hosszabb, mint a kvadratikus fajtáké. A mar kifejezett, jól izmolt. A hát rövid és egyenes, az ágyék feszes, a felső vonal enyhén lekerekedik a farktőig. Végtagok: Az elülső végtag egyenes, erős csontozatú, zárt könyökkel. A hátsó végtag jól izmolt, közepesen szögelt, kissé alacsonyan elhelyezkedő csánkokkal. A lábujjak erősek jól domborodók, szorosan egymás mellett állnak. Farok: A farok kissé alacsonyan tűzött, közepes vastagságú, a vége felé keskenyedő. Rendszerint hosszának 1/3 részét vágják le. A farok kurtítás azonban nem kötelező. Szőrzet: az arcorri részen rövid, durva. Az állon kis szakállt képez. A fejtetőn a szőrzet rövid, kemény. A fülek szőre majdnem azonos a rövid szőrű vizsláéval. A szemöldökszőrök dúsak, kemények. A nyakon és a törzsön 2-4 cm hosszú drótos, kemény, testhez simuló sűrű fedőszőrök, alattuk aljszőrzet.