Ki vagyok �n?
- �h... Astus.
- Az a nevem. Ki vagyok �n?
- Aki szereti mag�t "a Nagy Tanit�"-k�nt mutatni.
- Azt szeretem csin�lni. De ki az, aki ezt szereti?
- �n.
- �s az micsoda?
- H�t �n, �n vagyok.
- Ezzel nem jutottam el�bbre.
- Nem...
- Ki vagyok �n?
- Most mi�rt fontos az, hogy ki is vagyok �n? �n, �n vagyok. Mit akarok ezen k�v�l?
- Nagyon egyszer�. �n vagyok az, akinek ezt az �letet �lnie kell. De ha azt sem tudom, �n ki vagyok, akkor mit v�rhatok az �lett�l? Hisz el�sz�r is magam kell haszn�lnom, hogy a k�v�nalmaimnak megfelel�en �lhessek. Ha nincs val�di �nismeretem, akkor csak elcseszem az �letem, �s m�g sz�vok is j� sokat, mert h�lye vagyok.
- Igen. Mondok valamit... De hogyan teszek szert val�di �nismeretre?
- Honnan j�n a k�rd�s?
- A billenty�zetemb�l.
- �s el�tte?
- Az ujjaimb�l.
- �s el�tte?
- A gondolataimb�l.
- �s el�tte?
- ...
- No? Mi van el�tte?
- Egy m�sik gondolat?
- Igen. De ki az, aki gondol?
- �n.
- Nem. N�zzem meg m�r jobban!
- ��... Nah�t! Ezek csak �gy j�nnek, majd elt�nnek.
- �s akkor ki az, aki gondol?
- Senki.
- Ki vagyok �n?
- Senki?
- Majdnem. Figyeljek m�r jobban!
- �h... �n csak �gy vagyok. T�k fura...
- No, itt a l�nyeg.
- Hol?
- Csak vagyok.
- Igen. Ez a l�nyeg.
- Csak nehogy elfelejtsem!
- Jah� �bers�g!
- Bizony. Folyton �bers�g!
- De ez olyan neh�znek t�nik...
- Mert az, ha nem j�l csin�lom.
- Hogy kell j�l csin�lni?
- Csak vagyok. Ez mindig �gy van. De gyakorta elfelejtem, s ekkor azt hiszem, hogy a gondolat, vagy az �rzelem, vagy a test vagyok. �s ekkor idegeskedem, meg minden... Mikor csak vagyok, akkor a dolgok t�rt�nnek, �n tudom, hogy t�rt�nnek, s l�tom, mit �s hogyan tegyek.
- Igazam van. Csak vagyok.
- No igen. De ki vagyok �n?

Astus