|
A kis llek
2005.01.26. 20:39
Volt egyszer egy llek, aki fnynek ismerte nmagt. Lvn jdonat j llek, trelmetlenl vgyott a megtapasztalsra. n vagyok a fny mondogatta -, n vagyok a fny. m mindaz, amit errl tudott s mondott, nem helyettestette a megtapasztalst. Mrpedig abban a birodalomban, ahol ez a llek felbukkant, semmi ms nem ltezett, csak fny, fny s fny. Ilyenformn a kis llek gy rezte magt, mint gyertyalng a napstsben. A legnagyobb ragyogs kzepette, melyhez ugyan maga hozztette a sajtjt, nem lthatta nmagt, nem tapasztalhatta meg nmagt annak, Aki s Ami valjban.
Majd az trtnt, hogy ez a llek epekedve svrgott megismerni nmagt. s oly hatalmas volt a vgydsa, hogy gy szltam egy napon:
- Tudod-e kicsike, hogy mit kell tenned, hogy kielgthesd a Te hatalmas vgydsodat?
- Mit, Istenem, mondd, mit? Brmit megteszek! kiltotta a kicsi llek.
- El kell vlasztanod magad tlnk, tbbiektl vlaszoltam.
Folyamodj a sttsghez.
- Mi az a sttsg, Szentsges Egy? krdezte a kicsi llek.
- Az, ami Te nem vagy vlaszoltam, s a llek megrtette.
Kvette a tancsomat. Eltvozott a mindensgbl, s egy msik tartomnyba kltztt. Ebben a tartomnyban a llek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenfle sttsget, s meg is tette.
m a sttsg kzepette egyszer csak felkiltott: Atym, atym, mirt hagytl el engem?.
(Neal Donald Walsch: Beszlgetsek Istennel I.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
