Az alag�t hossz� volt �s s�t�t. Ha kiny�jtottam a karomat, m�r nem l�ttam az ujjaim v�g�t. Eml�kszem, mikor kisl�nykoromban hasonl� helyre b�jtam el mostohasz�leim el�l. Sosem f�ltem a s�t�tt�l. Sosem f�ltem olyan dolgokt�l, amikt�l az emberek �ltal�ban. Most is csak valami ismeretlen k�tely volt bennem, �s a k�rd�s: �val�ban ez a helyes? Ezt kell tennem?� De valahogy sosem �rtem r� v�laszokat keresni. A d�mon a barlang belsej�ben volt, �s ez azt jelentette, hogy nekem is oda kellett mennem. G�rcs�sen megszor�tottam a katan�t, �s rend�thetetlen�l haladtam el�re. A szemem m�r hozz�szokott a s�t�thez, m�r l�ttam �rnyakat elsuhanni magam el�tt. Vagy csak �reztem? A gonosz a k�zelben volt.
Az alag�t kisz�lesedett. El�rkezett a pillanat, melyre oly r�g�ta v�rtam. Ezerszer elk�pzeltem m�r. De most nem tudtam elhinni. Minden t�k�letesen olyan volt, mint a fejemben. Egy hatalmas, kihalt terem. A s�t�t, mely m�r beleitta mag�t a sz�vembe, k�r�lvett, �s fojtogatott. A terem fal�r�l csepegett a v�z, �s �lesen, visszhangozva csattant sz�t a f�ld�n. Semmi m�s zaj nem zavarta meg a csendet.
�s ott volt �. A d�mon. Aki most is ugyanazt az alakot vette fel, melyet sz�leim meggyilkol�sakor haszn�lt. F�rfik�nt egyenesedett fel a f�ldr�l, ahol kor�bban f�l t�rdre ereszkedve v�rt. Vajon mire? �tfutott az agyamon a gondolat: �� is r�m v�rt.� Ahogyan �n is � r�. Fej�t leszegve n�zett fel, s haja zuhatag�b�l el�t�ntek csillog�, d�ht�l izz� szemei. �gy l�ttam, mindk�t szeme fekete volt, de lehet, hogy csak a s�t�tben t�nt �gy. Nem tudom mi�rt, de nem ragadtam kardot. A katana m�g mindig �lettelen�l l�gott a kezemben, s hegye a f�ldet s�rolta. V�rtam, hogy � kezdem�nyezzen. Vagy rem�ltem, hogy nem t�rt�nik semmi. Nem eg�szen tudom. Fejemben magammal hadakoztam. Itt volt a pillanat. A v�gs� harc, �s nem voltam biztos magamban. �ssze kellett szednem az er�met. Tudtam, hogy nem t�vozhatok harc n�lk�l. Valamelyik�nknek halnia kell.
Ekkor a d�mon felemelte kardj�t. Maga el� tartva megcsillantotta fel�m hegyes, t�k�rsima peng�j�t, �s gyilkol�sra ki�hezett tekintettel r�m mosolygott. Ez adta meg az er�t, hogy felemeljem a fegyveremet. De nem t�madtam. Oldalazva pr�b�ltam megker�lni, felm�rni a terep adotts�gait. � v�gig k�vetett tekintet�vel. De kiv�rta, m�g egyenl� es�lyekkel harcolhatunk. V�g�l elindult fel�m. Nem sietett. Kim�rten, magabiztosan k�zel�tett, azt�n lecsapott. Nem tettem t�bbet, minthogy kiv�dtem az �t�st, �s v�rtam a k�vetkez�t. Ekkor k�nny�szerrel meg�lhetett volna, de nem tette. Egyszer� t�mad� csap�sokat m�rt r�m, �n pedig kiv�dtem. De tudtam mit, mi�rt tesz. A sok �v alatt, melyet azzal t�lt�ttem, hogy �t keresem, �s a jelekb�l olvasok, melyeket h�trahagyott nekem, j�l kiismertem �t. A harcmodora sem volt m�s. Ak�r a jelleme: mozdulatai er�t sugalltak, m�gis gyenges�get sz�nlelt. Egyel�re csak j�tszott velem. Megpr�b�lt kiismerni. A kiismerhet�s�g pedig egyenl� a vesztes�ggel. De nem l�tott a gondolataim k�z�. �n is csak j�tszottam vele. Nem �rultam el magam. Nem fedtem fel igazi harcmodoromat. H�tr�ltam, ahogy egy �rva, bossz�ra szomjas �kisl�nyhoz� illik. Minden egyes �t�s�n�l egy l�p�ssel h�tr�bb l�ptem. V�g�l a fal �ll�tott meg. H�v�sen tapadt a h�tamhoz, �s rideg val�s�g�ban jelezte: itt az ideje, hogy t�madjak. � m�g mindig nem l�tta val�di sz�nd�komat. Azt hitte, el�rkezett a gy�zelme pillanata. Magasra emelte kardj�t, �s egy nagy �vet rajzolva a leveg�ben, lecsapott, hogy lev�gja a fejemet. A kisz�m�that�s�g vesztes�g. De az is, ha az ellenf�l t�l hamar hiszi azt, hogy m�r kiismerte vet�lyt�rs�t. Katan�mat egy finom mozdulattal a kardja el� emeltem. Ez l�that�lag meglepte �t, �s egy pillanatra nem kezdett �j t�mad�sba. Hat�rozott mozdulattal lenyomtam a fegyveremet a f�ld fel�, s az, maga el�tt tolta az �v�t is. A k�t penge, sikolt�shoz hasonlatos csikorg�ssal cs�szott egym�son. Szikr�t vetettek. V�g�l mindk�t kard hegye f�ldet �rt.
Ez volt az a pillanat, melyet soha �letemben nem fogok elfelejteni. Ekkor m�g lett volna es�lyem, hogy gy�zzek a sz�rnyeteg felett. �n minden er�mmel azon voltam, hogy a f�ld�n tartsam a fegyvereket, � pedig azon volt, hogy felemelje �ket. Nem is vett�k �szre, de test�nk egym�snak fesz�lt. Melleimet az � mellkasa lap�totta le. Tekintet�nk tal�lkozott. D�h�s, mindenre elsz�nt szemei megv�ltoztak. Felfedeztem benne a t�zet, mely az �n lelkemben lobogott sz�leim hal�la �ta. B�r nem volt t�bb egy l�legzetv�telnyi id�n�l, t�bb �r�nak t�nt. Lej�tsz�dott minden az agyamban. V�giggondoltam, mi m�st tehetn�nk most ahelyett, hogy �let-hal�l harcot v�vunk egym�ssal, a vil�g sors��rt. Elk�pzeltem, hogy led�lt�m a f�ldre, vadul leszaggatom r�la fekete, �ttetsz� fels�j�t, �s cs�kjaimmal �rasztom el a test�t. Szinte �reztem, ahogy j�ghideg ajkam hozz��r forr�, felhev�lt test�hez. De az is megfordult a fejemben, hogy � vetk�ztet le engem. Ott, ahogy �lltunk, er�teljesen nekinyom a falnak, �s a f�ldre dobja a k�penyemet. Melleimet gyeng�den harapd�lja, m�g kezei felfedez��tra indulnak, hogy bej�rj�k a testem minden apr� r�sz�t. Majd hatalmas tenyerei meg�lln�nak keskeny cs�p�m�n. Ujjai tal�n �ssze is �rn�nek a h�tamon. Cs�kjaival elindulna a nyakam fel�, s vad, v�gtelen�l �rz�ki cs�kol�z�sba fogn�nk.
�gy �reztem, l�tja a gondolataimat. �s val�ban akartam, hogy megt�rt�njen. Ott, �s akkor. Mit sz�m�t a vil�g? Mit sz�m�tanak az emberek? Ha valaki, akkor �n ki�rdemeltem a gy�ny�rt. Megszenvedtem �rte. �De � nem tett semmit� A vil�gon semmit. Pedig a kardj�t is szabadd� tudta volna tenni, ha igaz�n akarja. �s akkor r�j�ttem: r�m v�r. A d�nt�s egyed�l az �n kezemben volt. Folytatom tov�bb �rtelmetlen harcomat a vil�g�rt, vagy megteszem, amire v�gyok. A d�mon k�zelebb hajolt. Arcomon �reztem meleg lehelet�t. Fej�t kiss� f�lreford�totta, �s tekintet�vel v�laszt k�vetelt. Nem tudom, � tudta-e, hogy zsebemben ott lapul a k�s. M�r nem voltam biztos benne, hogy kisz�m�thatatlan vagyok. �gy �reztem v�gig az � j�t�kszere voltam. �s ezt nem hagyhattam. Sosem engedtem, hogy m�sok ir�ny�tsanak. Nem engedtem meg senkinek, hogy belesz�ljon az �letembe. Ez volt az a pont, mikor d�nt�ttem.
�szrev�tlen�l a zsebembe ny�ltam, �s egy hirtelen mozdulattal el�h�ztam a t�rt. Nem gondolkoztam t�bb�, csak cselekedtem. Azt tettem, amit helyesnek tartottam. Elrugaszkodva a falt�l v�gs� er�t gy�jt�ttem, �s a t�r�m hegy�t belesz�rtam a f�rfi has�ba. M�lyen. Addig, m�g �reztem, hogy a kis fegyver m�r nem megy m�lyebbre. A d�mon a f�ldre t�rdelt. Szemei mereven lest�k a sebet, melyb�l patakzott a v�r. Tekintet�b�l nem olvastam ki �rzelmet. Ezut�n m�r egyik cselekedetemnek sem �rtettem mi�rtj�t. Let�rdeltem �n is, �ppen el�, �s a szem�be n�ztem. Tal�n �rzelmet kerestem. Nem tudom. De �szrevettem, hogy a t�z kialudt. Mind az � szem�ben, mind pedig az �n lelkemben. Megr�m�ltem. Most el�sz�r �letemben, igaz�n megijedtem. Kisl�nykoromban a j�v�t�l f�ltem. Feln�tt n�k�nt a hal�lt�l. De most, most egyikt�l sem. Amit�l most rettegtem, az a mag�ny volt. Ezt olvastam ki a szem�b�l. Vagy a lelkem m�ly�r�l t�rt fel az �rz�s? Ezt sem tudom. Tan�cstalanul b�multam a haldokl�ra, � pedig engem n�zett. Szemeib�l egy-egy k�nnycsepp g�rd�lt le, �s �les, visszhangz� csattan�ssal csap�dott sz�t a f�l�d�n. Nem akartam, hogy meghalljon. �gy n�ttem fel, hogy v�gig az � hal�l�t k�v�ntam. Azt akartam, hogy el�ttem v�rezzen el, lassan, hogy minden pillanat�t ki�lvezhessem. De most, hogy elj�tt a v�res bossz�, s�t, m�r azon is t�l voltam, nem �reztem semmit. K�nyelmesen h�trad�lve �lveznem kellett volna a l�tv�nyt, de a lelkemet sz�tmarta a minket k�r�lvev� s�t�ts�g. Sz�vemben k�nz� f�jdalom l�ktetett, gondolataim pedig rettegtek a mag�nyt�l. Kezeim magukt�l cselekedtek. Megragadtam a t�rt, �s egy utols� pillant�st vetettem a f�rfira. Tekintete most megv�ltozott. �gy n�zett r�m, mint aki szomor�, hogy el kell hagynia a f�ldet, el kell hagynia az �letet�vagy tal�n engem? L�thatta rajtam, hogy t�tov�zok, ez�rt tenyer�t r�tette a kezemre, �s elkezdte kih�zni a t�rt. �rtetlen�l n�ztem a mozdulatot. A penge lassan kics�szott a sebb�l, melyb�l �mleni kezdett a v�r a f�ldre. A v�r�s folyad�k gyorsan, alattomosan �radt sz�t a teremben. R�m�lten ford�tottam vissza tekintetemet a d�monra. � �ttetsz�v� v�lt, �s lassan elt�nt.
Ott t�rdeltem a f�ld�n, egy v�rt�csa k�zep�n. Kezemben egy v�r�ztatta t�rt tartva, �sszet�rt sz�vvel, �s kiismerhetetlen, s�t�t l�lekkel. Tan�cstalanul. Mag�nyosan. M�r nem eml�kszem pontosan ez ut�n mi t�rt�nt, de azt hiszem, s�rtam. Egyed�l, a s�t�t terem k�zep�n, hangosan zokogtam. Nem volt m�r semmi zaj a barlangban. A falr�l nem cs�p�gtek a v�zcseppek. �s ami rendk�v�l furcsa volt, hogy visszhangot sem hallottam. Egy�ltal�n semmit, csak saj�t lelkem �v�lt�tt, �s vegy�lt el a s�t�ts�ggel.
V�g�l er�t vettem magamon, �s fel�lltam. Fel akartam venni a katan�t a f�ldr�l, de azt�n r�j�ttem, hogy nincs t�bb� sz�ks�gem r�. Olyan egyszer�nek t�nt minden. A d�mon halott, a vil�g megmenek�lt. Valami m�gis elt�lt�tt f�lelemmel. Elindultam a kij�rat fel�. Rem�ltem, hogy el�bb meghallom a madarak csicserg�s�t, minthogy ki�rn�k a barlangb�l. De nem hallottam semmit. M�r a f�nyt is l�ttam, a k�k �gboltot, �s a f�kat, ahogy a sz�lben hajladoznak. Rohanni kezdtem. Ki a f�nyre. �rezni akartam a szelet, hallani a madarakat.
Meg�lltam a barlang el�tti tiszt�s k�zep�n. Balra t�lem egy szakad�k volt, s azon t�l a v�ros, ahol sz�lettem. Erd� �lelte k�r�l, amit innen fentr�l t�k�letesen �t lehetett l�tni. De nem az�rt �lltam meg, hogy a t�jban gy�ny�rk�djek. �gy eml�kszem, akkor nem l�ttam semmi sz�pet a t�jban. A gondolataim lefoglaltak. �s r�j�ttem v�gre. A hirtelen felismer�s megnyugtat� volt, m�gis r�m�t�. A l�baim reszketni kezdtek. Nem tudtam tov�bb talpon maradni. Lerogytam a f�ldre, arcomat a tenyerembe d�nt�ttem. Nem hallottam a madarak csicserg�s�t, pedig l�ttam, hogy dalolnak a f�kon. Nem �reztem a szelet a b�r�m�n. Nem �reztem semmit, ami �rz�kekkel felfoghat�. M�g csak nem is azt l�ttam, amit l�tnom kellett volna. Amikor bel�ptem a barlangba, t�bb sz�z kilom�terre voltam sz�l�v�rosomt�l.
Ismeretlen bizserg�st �reztem a karomban. Magabiztos nyugalommal tartottam tenyereimet a szemem el�. M�r tudtam, mi t�rt�nik: a kezeim �ttetsz�v� v�ltak. �pp�gy, mint a d�mon, miel�tt v�gleg elt�nt. �s hogy mit�l? A v�lasz, �letemben el�sz�r, mag�t�l kipattant a fejemb�l. Legy�ztem a d�mont, kit eg�sz �letemben kerestem. Pedig v�gig ott volt mellettem. Ott volt bennem.
A d�mon � m�g most is �n vagyok.